A múlt csütörtöki gyászos buli után egyik csapattársamnál aludtam. Pénteken kabát nélkül szaladgáltam, ami nem volt túl jó ötlet, mert kb 2-3 fok volt. Kölcsönkértem egy biciklit, elmentem órára. Ezután haza vettem az irányt kb du. 3 óra volt. Hazabicikliztem a kölcsönbiciklivel, hogy felvegyek egy kabátot. Persze, hogy nem volt otthon senki, aminek az esélye kevesebb, mint 1%. Kulcsom meg ugye nem volt. Beültem az egyik boltba átmelegedni egy kicsit, aztán irány a város másik fele, hogy visszavigyem a biciklit. Persze végig imádkoztam, hogy legyen otthon valaki. Utána irány haza egy forró zuhanyra.
Szombaton felkeltem, kinéztem az ablakon és látom, hogy a holland mikulás (aki Spanyolországból jön hajóval ugye) ül egy kocsiban a krampuszaival (Black Peters). (Egyébként a mikulást Sinterklaas-nak hívják és kb sznteklász-nak ejtik. Gőzöm sem volt miről beszélt az öreg harcos 1 hónapja, mert ezt a szót használta santa claus helyett, de nemrég felvilágosodtam)
hány rénszarvaserős lehet?
Észrevett, kinyitotta az ajtót és mondta, hogy menjek a piacra, mert buli van :) De lehet, hogy hollandul beszélt csak angolnak értettem :) A második kép nem a legjobb, mert digitális zoomot is használtam, de a lényeg megvan :)

Kiszúrta a paparazzit
A hétvégén nagyon szar kedvem volt. Nem tudtam tanulni, mert mindig a kabátom volt a fejemben. A beadandóimat összecsaptam - ennek gondolom a csoporttársak nem örültek, de ez annyira nem izgat. Filmet néztem szinte egész hétvégén. így jártam anyátokkal (how I met your mother) volt a program. Szinte az összes részt megnéztem. This is aweseome! :) ajánlom mindenkinek. Hétfőn ugyan ez volt a program. Chips, keksz, üdítő, ki sem mozdulok. Suliba se volt kedvem menni. Aztán este megráztam magam és mondtam magamnak, hogy nem kéne ilyen antiszociálisnak lenni, így fejlődnek ki a sorozatgyilkosok :) Úgyhogy fogtam magam, elmentem az ismerősökhöz, ahol pont egy kis összejövetel volt alakulóban. Találkoztam két jó fej olasszal. A háziparty után elmentünk az egyik koleszhez, amelyiknél épp nyitva volt a bunker (bunker: kolesz tövében, alagsorában található kocsma(?) a hét néhány napján van csak nyitva és olcsó a sör (80 cent 2dl <-- itt ez olcsónak számít)). Szóval elmentünk, de a zene.. ahh jobb nem is beszélni róla. Volt jó is rossz is, de főleg rossz. 3 sör és egy kis szenvedés után lassan indultunk. Én nem bírtam tovább a szar zenét és előre mentem, hogy megkeressem a kabátomat és levegőzzek. Mivel időm volt, csekkoltam a ruhatárat hátha ott van a fekete. MEGTALÁLTAM!!!!! Ott volt a kabátok között!!! Olyan boldog lettem, hogy azt el sem tudom mondani. Komolyan életem egyik legjobb pillanata volt, amikor megláttam. Azzal a lendülettel fogtam szépen, leakasztottam és elmentem. Pár másodperc és 1-2 lépés múlva viszont úgy voltam vele, hogy tudni akarom ki volt az. Visszamentem, visszaakasztottam és lelkesen elkezdtem magyarázni a "kidobónak" (kb 70 kilós ember), hogy az ott az én kabátom és be tudom bizonyítani, van egy csomó képem, bejelentettem a rendőrségen bla bla. Szerencsémre a srác, aki futtatja a helyet pont ott volt és hallotta a lelkes szövegemet. Neki is ledaráltam gyorsan, hogy az az enyém és hinnie kell nekem, Amerikában vettem. Elkezdtem neki magyarázni az apró részleteket, amiket ismerek. Mondta, hogy nyugodjak meg, hisz nekem, üljek le szépen a kidobó :) mellé és ha jön a delikvens, akkor keressem meg. Eltelt kb fél óra,- közben az összes ismerősömnek boldogan kiabáltam, hogy megvan a kabátom és éppen várom, hogy horogra akadjon a tettes. Mindenki azt kérdezte, hogy meg fogom-e verni :) de olyan boldog voltam, hogy a haragomnak nem is volt hely. Komolyan. Fél óra elteltével meg is jött a kabátom új tulajdonosa. Leakasztotta és felvette. A srác akivel beszéltem pont ott volt és el is kezdtek beszélgetni hollandul. az első 5 másodpercben a tolvaj biztosan állította, hogy az az övé, de utána úgy vette le, mintha égette volna a bőrét. kb 10 percen keresztül beszélgettek, számcsere, találkozó megbeszélése mára, amin túl is vagyok, így visszakaptam a kulcsomat, kesztyűmet és a sálamat is! :) Ja, a biciklim kiszabadítása 10 euró volt, azt is kifizettetem a gyerekkel. Holnap elmegyek a rendőrségre és elmondom, hogy meg lett a kabátom, tisztázódott az ügy, le lehet zárni. A sráccal is megbeszéltem, hogy oldjuk meg ezt rendőrség nélkül, mindenkinek jobb lesz, de főleg neki. Az indítéka pedig az volt, hogy eltűnt a kabátja és nem akart kabát nélkül hazamenni. Na mondom lökd meg ez aztán a megoldás. Egyébként nekem is mondta 1-2 holland lazagyerek csütörtökön, hogy válasszak én is egyet. Szánalmas, hogy itt ez a szokás. Apropó, a lélekszám több, mint 30 000 és kb. 5000 diák. Mekkora esély volt erre? :)
Mi ebből a tanulság? Ne korcsolyázz, ha hullámzik a tenger, mert vasárnap nincs üvegvisszaváltás. Na, de komolyan. Pozitív gondolkodás! Pénteken úton hazafele elismételgettem magamban, hogy meg fogom találni egy héten belül. Hétvégén többször lejátszottam magamban a pillanatot, hogy egy ruhatárban megtalálom. És magamban azt mondogattam, hogy nem is lopták el, hanem csak eltűnt és elő fog kerülni. Hmm talán írnom kéne erről egy könyvet és kiadni, karácsonykor biztos nagyot szólna :P Ja, ezt már eljátszották tavaly? :)